A hím szárnyai felül sötétbarnák, a szegélytér harántsávja alkalmilag elmosódott, mert az összetevő foltok belső oldalán többé-kevésbé barna borítás nyomja el a sáv sárga színét, különösen a hátulsó szárnyon, ahol esetenként csak néhány sárga pikkely jelzi a sáv helyét. A harántszalag párhuzamos a külső szegéllyel. A nőstény többé-kevésbé sárga árnyalatú, bronzfényűen csillogó. A szemfoltokat mindkét ivar elülső szárnyának csúcsterében egyetlen fekete petty képviseli, a nőstényeken a cu érközben is fellép még egy apró pont. A rojt tarka. A hímek elülső szárnyának fonákja tüzes vörösessárga, a szegélyek szürkésbarnák, márványozottak. Hátulsó szárnyának fonákja sötétbarna, a harántsáv elmosódott és szürkéssárga, rajzolata még elmosódottabb, a középtér és a szegélytér közötti ívelt szalag (amelyben a szemfoltok helyét csak apró, sárgás vakfoltok jelzik) olykor alig észlelhető. Mindkét ivar hátulsó szárnyának fonákját apró, sűrű vonalkák márványozzák, a sejtben fekete vonalka látható.
Változékonyság: a narancssárga foltok, illetve a fekete szemfoltok mérete változékony.
Védettség: természetvédelmi értéke 5000 Ft.
Méret: 43-48 mm.
Repülési idő: július-szeptember.
Általános elterjedés: az egész Palearktikumbam megtalálható, de areája mozaikos. Németországban a Rajna mentén a populációi kipuszultak, ennek oka feltehetően az élőhelyek elpusztítása.
Magyarországi elterjedés: sokfelé megtalálható, de lokális. A Bakonyban, a Vértesben, a Kiskunságban és a Mátra déli hegylábain jelentős populációi élnek, amelyek egyedszáma magas. Ezeken a területeken közönséges.
A hernyó sárgásbarna, hátán vörösessárga csíkkal, amelyben finom, sötét vonal húzódik, oldalcsíkja sárga.
Tápnövény(ek): perjefélék (Poaceae).
Hasonló faj(ok): Hipparchia semele (Elkülönítés: lásd ott.), Maniola jurtina, Lasiommata maera, Lasiommata petropolitana, Pyronia tithonus, Coenonympha pamphilus
Mi a különbség?
M. jurtina ♂
M. jurtina ♂
M. jurtina ♀
A. arethusa ♂
A. arethusa ♀
P. tithonus ♂
P. tithonus ♀
L. maera ♂
L. maera ♀
L. megera ♂
L. megera ♀
L. petropolitana
A M. jurtina hímjének a felszínén az elülső szárnyon minimális a narancssárga behintés (egy kevés a szemfolt körül mindig van), a nőstény esetén ez kiterjedtebb, elemekre tagolt, a hátulsó szárnyon csak halványan jelenhet meg és nem alkot foltsort vagy szalagot. Az A. arethusa esetén az elülső és a hátulsó szárnyra kiterjedő foltsor látható, ami a nőstényen szalaggá olvad össze. A L. maera és a L. petropolitana elülső szárnyának felszínén szintén narancssárga foltsor díszlik, utóbbi esetén a szárnytő felé több fekete harántvonal látható.
A Lasiommata-fajok hátulsó szárnyának felszínén teljes értékű szemfoltok látszanak.
Az A. arethusa elülső szárnyának felszínén a csúcstérben fehér pupilla nélküli, fekete szemfolt látható. A P. tithonus esetén ennek két fehér pupillája van.
A hímek elülső szárnyának felszínén erősebb/halványabb illatfolt (androconium) látható.
M. jurtina ♂
M. jurtina ♀
H. lupina
H. lycaon
P. tithonus
C. pamphilus
A hím M. jurtina hátulsó szárnyának fonákján fekete, pupilla nélküli szemfoltok vannak. Ezek hiányozhatnak, így nagyon hasonlít a H. lupina divéldányaira, ilyenkor a márványozottság jellegét kell figyelembe venni. A M. jurtina nőstényen mindig éles határú harántsáv látható, ez a mintázat a hímeken is megjelenhet, de általában halványabb. A nőstényen sosincs szemfolt a hátulsó szárnyon. A H. lupina hátulsó szárnyának fonákján erős márványozottság látszik és halvány, világosabb mintázat, a H. lycaon esetén mindkét bélyeg erősebben látszik.
A H. lycaon elülső szárnyának fonákján a szemfolttól a szárnytő irányába egy egyenes, fekete vonal díszlik.
A P. tithonus és a C. pamphilus hátulsó szárnyának fonákján több-kevesebb, apró, általában fekete keretű (ez hiányozhat is) szemfolt díszlik.
A P. tithonus elülső szárnyának fonákján a csúcstéri szemfoltnak két fehér pupillája van.
L. megera
L. maera
L. petropolitana
A L. megera hátulsó szárnyának fonákján a szegélyben egy barna-fekete-szürke hullámvonal fut végig, a L. maera és a L. petropolitana esetén ez szürke és kevésbé hullámos.
A L. maera elülső szárnyának fonákján a sötét narancssárga behintés felhatol a szemfolt negyedéig/feléig.
A L. maera elülső szárnyának fonákján a nyíllal jelölt két sötét vonal hamar összeér, egybeolvad, a L. petropolitana esetén ezek nem érnek össze.